|
1. |
|
|
|
|
valakik szerint nem létezünk de akkor miért érzem hogyha pisilnem kell
valakik szerint mindent szétszedünk az ember túl sokat mer
valakik szerint kevés az eszünk nekik kell a kábítószer
valakik szerint van istenünk és a megoldásért tekintsünk fel
valakik szerint lenn csak lézengünk itt minket senki sem terel
valakik szerint éva és valakik szerint ádám cseszte el
valakik szerint túl sokat kérdezünk és nekik talán senki sem felel
van aki szerint keveset nevetünk és a nagy dolgokat vicceljük el…
jön majd a földre egy hatalmas vihar
mielőtt a legfontosabb érzés kihal
valakik szerint kell a zen – csend legyen
nyugodt zene amely üzen – de nem pihen
szellemem bizonyára végtelen
de gúzsba köt az absztrakt értelem
valakik szerint hagyjuk a paneleket
hit remény szeretet hallottuk már eleget
öregek e szövegek és túl sok itt a szlogen
de csak két válasz van – a nem és az igen
van aki szerint kell a hittel az élet
tudni véli mért van itt csak azt nem hogyha téved
nagy gondolatok itt bizony nem sokat érnek el
halál fia lesz akit itt valami érdekel
valakik szerint vétkezem
ha valót tapint a két kezem
de ha a tájon egy villám az ékezet
ne parázz csak isten fényképezett
jön majd a földre egy hatalmas vihar
mielőtt a legfontosabb érzés kihal
és rájövünk hogy mennyire egyformák vagyunk
magunk után semmit sem hagyunk
|
|
2. |
|
|
|
|
Vágtat a világ, vagy csak a média?
Ha azt álmodjuk, élünk, miért hiba?
Mit keresel még a Teremtésben?
Ha nincs helyed, várj a sorodra szépen!
Ha mégis felébredsz, s a tükörbe nézel,
a Nap kicsorbult lángjai éjjel árnyakat űznek,
minden elaltat,
néma a város, veled hallgat,
de a szívedbe írja, hogy nem baj, ha nem vagy…
Én nem vagyok brit, és nem vagyok olasz,
és nem leszek orosz, akármit mondjanak!
Én nem vagyok szlovák, és németnek se jó,
és nem vagyok cigány, és miért legyek zsidó
vagy éppen francia, román vagy kínai?
A szerbekről is kár mit mondani!
És nem vagyok fekete vagy éppen indián,
a kínai tengerben fuldokló japán…
Félek, még félek, hogy félve élek,
s egy átfélt élet vágyai mérgek.
Felizzó anyag volnék, vagy ábránd?
Vadkutya-nyájat terelő bárány…
Puha hús (t)enyészet, ide születtem.
Lázad a fészek, métely a sebben.
Csatatűz máglya, tánc a vadonban.
Vadásznak rám saját magamban,
hogy emlék se legyek itt, se a seholban…
Ki mondja meg, miért jöttem?
Ki mondja meg, mi van körülöttem?
Ki mondja meg, miért pont itt vagyok?
Ki mondja meg, hogy élek-e vagy halok?
|
|
3. |
|
|
|
|
egy hang és összerezzenek
körbe vesznek furcsa szerzetek
és furcsa terek és furcsa éjszakák
furcsa erek melyeket tűk döfnek át
furcsa furcsa…
újra érdekes a világ
furcsa óra 9 perc az élet
furcsa ez a játék időt ad de vigyázz méreg
mindenki más és én is máshogy látlak téged
bennem van a játék ezért én nem félek
narancssárga vécék végtelen mélyek
vajon hol és miért érnek véget
a hátam mögül arra kérnek hogy maradjak…
mert nem ez az élet
az ember elhanyagolja önmagát ha nincs mellette gát
egy két igaz jó barát kik a testét figyelik vigyáznak rá
a lelkét figyelik hogy állattá ne váljon
szárnyak nélkül ne szálljon
állattá ne váljon
szárnyak nélkül ne szálljon…
eljön az a pont, ami mindent romba dönt
de semmi fontosat nem mond
ami elrendeltetett odafönt
s te kisebb leszel mint a legkisebb törpe
görcsbe rándulsz a hátad görbe
végtelen út egy pont a vége
beleférsz egészbe beleférsz élve…
a cukrosbácsi meghalt
tágul a szélesség a hossz
bár valamit elfojt
valamit ez is fokoz
újjáéledtem
de a testem a régi rossz
az agyam tisztít
de a húsomban ott a kosz
|
|
4. |
|
|
|
|
a temető tetején ültünk ketten
én láttam az arcán hogy megretten
őt nem értették a gondolatok
és nem értette hogy én mit akarok
itt rajtunk kívül mindenki halott
a temető tetején ültünk ketten
én láttam az arcán hogy megretten
de ez érthető hiszen fiatal
ez egy temető de ő élni akar
bomlanak alattunk hajdani szépek
mára már hideg emlékek
örülnöm kéne hogy én még élek
és egy rémült lány igaz szeretetének
lehet mindenben a rosszat látom
de ez nem más avar a fákon
a madár sem egy élő állat
csak egy csontváz kapott két csontszárnyat
az árnyékodnak mindig minden jobban fáj
mégis csendben marad sosem kiabál
jobban élvezi a napnyugtát
többet érez mégis többet lát
jobban szereti a szerelmét mint te a tied
ilyenkor ledobja a terhét és meg sem ijed
|
|
5. |
|
|
|
|
RADNÓTI MIKLÓS: Eső esik, fölszárad
Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt.S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
|
|
6. |
|
|
|
|
amikor a koszosszürke sárga
amikor a színek mennek a bálba
amikor a nap megáll az égen
akkor úgy érzed olyan mint régen
ha újra a szürke szél szól
mikor érzéseket szerteszét szór
semmi sem egy csak a nap
és helyre áll minden alap
amikor alábukik a nap
és újra éled a szél
a természet új levegőt kap
és minden újra él
akkor belesétálunk
a bíborarcú lusta napba
egymás szívét
a másikéba rakva
összefonódva
mérleg a karunk
annál amink van
többet nem akarunk
maradj velem és ne szaladj el
mert nekem te vagy a levegő
és te vagy a hely ahol lakom
a véget nem érő alkalom
amikor csillagoktól szeplős az ég
és holdfény mossa a földeket
két homályos folt és a messzeség
nézi a napot hogy fölkel-e
de az fölkel minden reggel
nem unja meg soha
azt kéri ne felejtsd el
hogy a világ egy gyerekszoba
és mi benne játszva
játékok vagyunk
a hajnali fényben
ketten zuhanyozunk
fogékony vagy víz mellett a szépre
míg én a szelek szárnyán szállítok szép színeket
ahogy oldalt dőlsz egy sík szökik az égre
és én a semmiből állítok emléket neked
|
released October 30, 2011
__________________________________________________
Köszönjük: Neked, családtagjainknak, barátainknak, és mindenkinek, aki támogatta a zenekart.
Külön szeretnénk megköszönni Földes Ádám kitartó és lelkiismeretes segítségét a lemez elkészítésében.
További Hősök, akik nélkül nem készülhetett volna el ez a kislemez:
Bajnok Kristóf, Benyhe Bernát, Benyhe István, Botlik Áron, Garay Dorka, Horváth Ádám, Horváth Bálint, Héra Dániel, Kiss Csongor, Oszlányi Soma, Pálinkás Barnabás, Rauscher Péter, Schneider Ákos, Varga Csaba
A felvételek Varga Csaba stúdiójában készültek 2011 augusztusában, Földes Ádám vezetésével.
Dalszövegek: Benyhe Róbert - Oszlányi Soma (1,3,4,+1), Benyhe István (2), Radnóti Miklós (5)
Mastering: Földes Ádám (1,2,4,5), Magidom (3,+1)
Logó: Oszlányi Soma
Borító, grafika: Botlik Áron
Fotók: Botlik Áron, Pálinkás Barnabás
Magidom:
Bajnok Balázs – gitár, vokál
Benyhe Marcell – dobok
Benyhe Róbert – gitár, cselló (3), ének
Pánczél Péter – basszusgitár
Közreműködött: Kiss Csongor - csujogatás, kanna (5)
Kapcsolat:
magidom@gmail.com
magidom.bandcamp.com
facebook.com/magidom
© Magidom 2011-2012
__________________________________________________