1. |
Intro
01:38
|
|||
2. |
Dzsungel
03:40
|
|||
|
ülj le, igyál egy pohárral
ne sodródj most már az árral
se ár, se irány, se vonal
túl sok figyelmet von el
a fejedben a panel
te csacsi, te szamár, figyelj
mindenki csinálja, de másképp és másért
túl régi szavakon itt mindenki mást ért
ezért beszélni sem beszél, mindenki áttért
rejtőzködve élnek, és pénzt kérnek a máért
de ha kinyitom a szemem, igazán világos a háttér
értem, hogy sok ideje van, de még sincs olyan, hogy ma rám ér
mindenki halálos beteg
féknyomok a szíveken
elgurult a gyógyszered
egy dzsungelben éled egyedül az életed
de kit hozol magaddal, légyszi, nézz tükörbe néha
ott ücsörög benned, de visszaszólni néma
de fogja a kezedet, és imádkozik is érted
lehet, nem is idegen, de mégse nagyon érted
hogy mi szél hozott, mi szél visz el
itt téged senki sem hisz el, de ő még azért elvisel
te csacsi, te szamár, te majom, ébredj fel
te üldözött, te bennszülött, te gondozod, te öntözöd
az otthonod a dzsungel, de a bozót mögött ott van a fákon a turistajel
és mindenki keresi, keresi, keresi, hol van, sikere, sikere, sikere hol van,
keresi, keresi, keresi, hol van, de a dzsungel eltakarja
se ár, se irány, se vonal, túl sok figyelmet von el a fejedben a panel, te csacsi, te szamár, figyelj
vissza kéne jönni
vagy ottmaradni mégis
vissza kéne jönni
jönni…
|
||||
3. |
Houston
04:15
|
|||
|
a betöltetlen űr tátong most felém, a semmi kellős közepén
űrhajósként egy kapszulába zárva, furcsán érzem magam mostanában
fogalmam sincsen, hogy milyen évet írunk, vagy hogy hány éves vagyok
aludnék már, elfáradtam nagyon, de nem megy, mert horkolnak a csillagok
kopogok az égen, de csak a NASA néz le
kopogok az égen, de senki sem vesz észre
ha van itt valaki, ordítson, mert nem hallom
csak a visszhangom…
apró porszem vagyok csak a gépezetben, repülni akartam egész életemben
eljöttem megnézni a semmit, mindhiába, azt hiszem, hogy ferdít, nincs semmi önmagában
viszonyítanék, de mégis, mihez képest, nincs közelbe föld, nincs, amelyre lépjek
értelmet adnék mások életének, de az enyémek csak tyúklépések
houston, houston, van egy kis probléma
ha körbenézek, minden vaksötét és néma
mindegy, hogy a szemem csukva van vagy nyitva
houston, hogy fordulhatnék vissza
|
||||
4. |
Szörny
03:02
|
|||
|
ahogy színre lép, felállva adózik a férfi nép
ahogy a rúzsán csillan a fény, az maga az életveszély
a szeme körül fekete a festék, hódításra alakítja a testét
mikor a központban észrevették
rúzsnyomok erre-arra, tuti, hogy ő volt a tettes
otthona a metró, a hármas vagy a kettes
azt akarja, hogy ne akarj mást, csak őt
és vess meg minden tőle menekülőt
a fiús anyukák réme
furcsa dolgok vannak a testébe
de nehogy elkapd estébe
hadd zuhanjon (bele) az estébe
ha ránézel, nem látod, hogy hogyan tart szemmel
hogy meddig tart a szörny, és hol kezdődik az ember
nem normális, a városa Párizs
ha átlagosan viselkedik, vigyétek a kórházba máris
|
||||
5. |
Mozi
04:06
|
|||
|
Varró Dániel: Mozi
Gyere, nevető szemü, airwaves leheletü! Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica-szagu moziban, ahova csupa pár jár;
lépkedek ide-oda idegesen én itt,
jaj, úgy tépi a szivemet a szerelem is, ahogyan a jegyeket a nénik.
Gyere na, hisz íme, a nap kisütött kint, fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld, és tele van a pláza,
gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te -
mennek már odabent, gyönyörűm, az előzetesek, nosza, jöszte!
Kukorica, perec és a kóla kezünkbe, zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerugod a papucsodat, és a puha szék tetejére teszed föl a lábad.
Betege vagyok a szerelemnek, a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is ugyanoda nyúl be a kukorica végett,
fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy -
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad, olyan gyönyörű vagy
Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád, és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled, amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék, a halálban is édes a sorsa.
Két kibujó telihold a trikód ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd, a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik, és a szive teli szerelemmel.
Cicamica, mit tegyek, annyira édes a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába ha néha kilóg is alóla...
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere, szerelemnek örülni hajoljál össze te velem a sötétben.
|
||||
6. |
Natúr
03:55
|
|||
|
ha nem teszem, majd megteszi más
vagy névtelen marad a rombolás
de ha hozzátapad a gondolat
megnézhetem majd magam
mozdulatlanul is teszem
a csel - a cselekedetem
de ez még nem a szellemi kezdetem
még nem vagyok újra meztelen
hadd létezzem megint natúr
az az úr lennék, aki tanul vadul
esztelen
megint néznék úgy, mint csecsemő.
szárnyak nélkül kereső
csak verdesek
csak ne legyen ugyanúgy megint
én nem akarom a megszerzett tudás szerint
|
||||
7. |
Gömbölyű
03:56
|
|||
|
régóta gömbölyű a föld
miért óvta két kezét a lány
a fájdalom nem egy helyben üvölt
a szépség olykor csak kitalált
mire visszaérsz, arrébb van az egész
csodának tűnt, amíg nem volt megszokás
még mindig az, mert megidézi
önmagát a megújulás
mindenből ugyanannyi van
te fáradsz, mert csak magad láthatod
azonos formák unos-untalan
az öröm is csak egy elhasznált állapot
de jobb is, ha ok nélkül szárnyalok
de mikor egyszerre remeg a szárnyakon
a kötött tudat felszakad
már nem számít, hogy kába volt
és az sem, hogy miből fakad
a boldogság nem önmagába hajlik vissza
én sem vagyok tekergő giliszta
régóta gömbölyű a föld
vedd észre, és emelj föl
a boldogság nem önmagába hajlik vissza
de mi maradunk itt képzeletünkben bízva
|
||||
8. |
Térbetépve
04:45
|
|||
|
az épületekben régen tér volt
dróttal és csővel alszol ma
számszerűsített hangulatod
a tested tartósította
épületek vízparton, homokból
üveggé olvad és így látszik a vége
mert mi régóta nem írunk mesét
csak néha látjuk őket betépve
az épületekben sokszor tombol
és magába fordul a forma
épületek letűnt korokból
de mi csak beszélünk róla
épületek távol az alaptól
a képzelet vajon hogy vezet jóra
ki az, ki véletlent parancsol
az Irányok Nélkül Folyóra
minden formát kritizálok
tervek a papírba simulva
de nem építettem még semmit
az eredő erőm csak nulla
minden formát kritizálok
a megértésük formál vissza
ha mégsem építek belőlük
soha de soha de sohase leszek tiszta
kívülről gyorsan változol
nem divatból öregszel
nem véletlenül lassulsz le
és elégszel meg egyszer
hogy a gondolat mit éltet
arra nyílt utca jó leshely
ha kíváncsi nyugodni vágyó
szívedben a tenger
a jövőt nehéz látni
még nem rendeződött el
történhet még akármi
minden nap egy kétely
a lehetőségek tágassága
használhatatlanság
szűkíteni mégse tudsz
az összes szakadjon rád
|
||||
9. |
Állandó változás
03:43
|
|||
|
szeretnék valaki esőszagút
olyat, aki könnyen, könnyen simul
olyat, aki hozzám hasonlatos
olyat, aki azt mondja, azt mondja, most
szeretnék valaki egészen mást
más hatást, de a régi parázst
valami állandó, állandó változást
ami van, de azzal együtt az álmélkodást
kérek valamit a pultnál, én kemény leszek és férfi as
oké, de ha csak szapulnál, a mai… a mai elmarad
hogy beszéljünk komolyan, ha neked olyan az ilyen és nekem ilyen az olyan
hogy megoldható feladat lennék, azt soha nem mondtam
tetszik, amilyen vagy, a fehérneműid szexik
ó, ha ez tényleg így van, akkor mért nem mondtad eddig
miért is szóltam volna, mikor így könnyebb szeretni
nem is vártam semmit, nem vagy természetfeletti
térülés, fordulás, olvadás, állandó változás
ámulás, bámulás, tágulás, állandó változás
állandó változás
|
||||
10. |
Csillagász
03:58
|
|||
|
éjjel ébredek, nappal meghalok
legjobb barátaim a csillagok
a holdat ugatom, az eget kutatom
nézek fölfelé és tisztul a tudatom
mikor eltűnik az ablakokból az a furcsa fény
ott állunk egymagunkban: a minden, az éjszaka, a szél és én
olyan súlytalan vagyok itt lenn
de felfogni még képtelen, hogy milyen jelentéktelen
élem a jelent, de nem tudom, hogy mit jelent
nem adom fel, utánamegyek
brit tudósokkal levelezem
azt mondják, ne kutakodjak, ne kötekedjek, ne szóljak bele
a hatóság is gyakran felkeres
mert a működésem állítólag illegális, államellenes
nyúlok a csillagok közé, nyúlok a csillagok közé
tudom, hogy nem lehet, tudom, hogy nem lehet
tudom, hogy nem lehet, de mégis mind az enyém
milliárdnyi fény zuhan le ránk a lyukacsos égen át
én bámészkodásból szereztem mesterfokú diplomát
itt senkinek sincs munkája
max a csillagoknak van állása
zum-zum-zum, a teleszkópomon
zum-zum-zum, a gombot megnyomom
és gondolatban jó magasra szállok
és a göncöl-szekérre fókuszálok
hé-hé-hé, nagyot gondolni nem ér
sok kishitű, húz lefelé
hé-hé-hé, szerintem meg belefér
mert véges, de egyedi a gondolatunk
ezen a földön itt bármit gondolhatunk
véges, de egyedi a gondolatunk…
|
||||
Magidom Budapest, Hungary
CSOMAGOL AZ IDŐ
Spotify sptfy.com/magidom-csomagol
Deezer bit.ly/csomagol-deezer
iTunes
bit.ly/csomagol-itunes
www.facebook.com/magidom
www.youtube.com/magidom
... more
If you like Magidom, you may also like:
Rooting for Love
by Laetitia Sadier
featured on Bandcamp Radio Jan 23, 2024
go to album
On the first new High Llamas record in 6 years, Sean O’Hagan creates abstract tracks that reflect the kaleidoscopic palette of modern pop.
go to album
New York duo showcase an enigmatic blend of math rock guitars, pop-punk sing-a-longs, emo confessionals, and even rave-ready synths.
go to album
Giddy and ramshackle bedroom indie pop bursting with buoyant guitars and summery vocal hooks.
go to album
Bouncy, jangly power pop with a slash of acidic shadow, as the very best twee always has. From Boston, they met at band camp (not Bandcamp).
go to album
'80s pop sensibilities bent and refracted through a dreamy, surreal mirror to get at intimate, complex truths.
go to album
Autumn Every Day
by Jamie Paige
The second full-length of homemade, heartfelt glitchy synthpop from Jamie Paige features several collaborations and a New Order cover.
go to album
