1. |
Truman Show
04:05
|
|||
egy ablakban születtem becsukódott így lettem
a helyemen vagyok vagy csak belekereteztek?
egy is sok belőlem, de a horoszkópom ikrek
tudom ilyenekben nem kéne, hogy higgyek
anno az oviban csiga volt a jelem
én voltam a slómósönben mozgó gyerek
mondták, nincs túl nagy baj velem
„legalább a nyelve pereg”
mégis logopédiára vittek
mit ne mondjak elég gyorsan megkérdőjeleztek
egy nyelvbotlás lett a tragédiám
egy évvel később lehettem csak iskolás
ahol tíz évesen hittanon
pont a plébános vágott pofon
kérdeztem „atyám ezt miért kapom”
a válasz annyi volt „otthon ne mondd”
én csak az igét akartam megérteni
és most is arra törekszem
de nem változnak a kérdéseim
hiába öregszem
ó ó ó mi lesz velem - ha a rendszerbe nem illeszkedem
ó ó ó mi lesz velem - ha a rendszerbe nem illeszkedem
lehetek ilyen, lehetek olyan, nektek tuti, hogy úgy sem jó
de a popcornt azért kikéritek, (ja) mert ez egy Truman Show
ültem az egyetemen eleget a fenekemen
mégsem érzem azt, hogy ki van mind a négy kerekem
kifutnék magamból mint a tej
mert nekem kicsit szűk ez a hely
sokszor én is azt érzem, hogy nem én vagyok én
„ilyenkor talán valaki más lakik benned?”
érdekes volna hogyha ezt megérteném
és megmondaná valaki, hogy mit miért kell tennem
jött millió lidércnyomás
alvás paralízis? csekkold wikipédián
ha rezeg is minden porcikám
csak a danolászás a terápiám
órákat töltök azzal, hogy költök
mondatba szavakat szívesen öltök
szövegbe érzést bármikor oltok
már előre látom tuti beszóltok
a szemeitek kamerák
a füleitek diktafonok
csak keresitek a hibát
én meg belezavarodom
de nekem magamnak kell bizonyítanom
ó ó ó mi lesz velem…
hé Truman, nem vagy az igazi
ideje lenne már valamit virítani
hé Truman, nem vagy az igazi
csak fuldoklom itt a tengerben
de nem jön Pamela hogy megmentsen
hülye hullámoknak dőltem be
de ezzel semmire sem mentem
csak fuldoklom
de nem jön Pamela hogy megmentsen
ó ó ó mi lesz velem…
a szemeitek kamerák
a füleitek diktafonok
csak keresitek a hibát
én meg belezavarodom
de nekem elég magamnak kell bizonyítanom
|
||||
2. |
Graffitis srác
04:08
|
|||
ahol minden szürke
szürke éjjel szürke nappal
szürke város szürke zajjal
sok szürke ember szürke hajjal
mélyen a tükörbe néz
de visszanéz a SZÜRKESÉG
szürkék a napok a hetek a hónapok
a nyarak a telek a sóhajok
szürke itt minden szürke a levegő
a templom a diszkó és a temető
ott fut a graffitis
hogy a falakat össze firkálja
de azt súgja valami
jobb ha meg se próbálja
állj állj állj! - kiált a graffitis srác
állj állj állj! - itt nincsen újdonság
amit kitalálnál már nálad sokkal jobban valakik KITALÁLTÁK
nem akarok én lenni a szürke
annyi álmom lett már összegyűrve
félek nagyon bele nézni a tükörbe
itt mindig ugyanaz vesz csak körbe-körbe
ahol minden szürke
sok szürke eminenciás
másodhegedűs zongoracipelő
a messiásra vár
és ömlik az eső
már hogy ne ömlene
itt nincsen senkinek
ennél jobb ötlete
állj állj állj! - kiált a graffitis srác…
nem akarok én lenni a szürke...
olyan szürke itt minden hogy még árnyékom sincsen...
megfújták az ápiszból az összes temperát
a graffitis srácban nem látnak már fantáziát
se sárga se fekete se rózsaszín se kék
csak ez az ütött-kopott unott búval *aszott szürkeség
SZÜRKESÉG
|
||||
3. |
Szerencsétlen flótás
03:02
|
|||
a hálószobám üresen áll
visszhangzik még az amit mondtál
nem vívunk több párnacsatát
pedig itt maradt még a pizsamád
benézek én akárhová
a szekrény mögé az ágy alá
nem vigyáztam rád
nem vigyáztam rád
sokszor azt hittem hogy rám vár
biztos nekem integet
de ahogy jött felém a hátát
mutatta csak a szerelem...
pókhálók mindenhol
galacsinok álmokból
darabokban a diadalív
de majd átjön anyám és tuti kitakarít
az én hibám nyilván
az én hibám nyilván
sokszor azt hittem hogy rám vár
biztos nekem integet
de ahogy jött felém a hátát
mutatta csak a szerelem
nem vigyáztam rád
nem vigyáztam rád
én a szerencsétlen flótás…
|
||||
4. |
Füstnyi emberek
03:29
|
|||
túl nagyok az utcák, ahol mindent szabad
túl sok itt az ember, durvák és vadak
túl az Óperencián talán akad még kaland
túlzás, de az összes hős itt hajléktalan
gyengít, hogy bármit megtehetek
már nincs is nálam szemtelenebb
nincs itt olyan, aki él és vezekel
a tömegben miért pont én veszek el?
mi a baj? – amikor kellenék, köddé válok
mi a baj? – mint a füstötök, magamtól elszállok
mi a baj? – veletek szédülök, ez tudom jól, hogy káros
mi a baj? – magamnak úgyis megmagyarázom…
Sodor az élet cigarettát sodor
mi meg a végén megszívjuk valahol
csak állunk mint egy szobor csoport
és nézzük, ahogy sodor az élet
cigarettát sodor
ó füstnyi emberek
ha látlak titeket rettegek
ami nektek a lételem
az nekem nettó félelem
ó füstnyi emberek
mi a francot keresek köztetek
kezdem unni
a füstbe ment terveket
mi a baj? – amikor kellenék, köddé válok
mi a baj? – mint a füstötök, magamtól elszállok
mi a baj? – veletek szédülök, ez tudom jól, hogy káros
mi a baj? – magamnak úgyis megmagyarázom…
Sodor az élet cigarettát sodor…
állandóan mindenhonnan elvoltam késve
elhittem, hogy az idő nincsen kőbe vésve
állandóan mindenhonnan elvoltam késve
állandóan mindenhonnan elvoltam késve
elhittem, hogy az idő nincsen kőbe vésve
a füstnyi emberek megtapsoltak érte…
Sodor az élet cigarettát sodor…
|
||||
5. |
Királydráma
03:42
|
|||
egy világítótoronyban éltem
egy olyan korban amikor még nem
tudta senki hogy merre nézzen
a fekete színű hóesésben
vártuk hogy valami történjen
olyan amilyen eddig még nem
olyan ami mindent megfordít
ahogy meg van írva a nagykönyvben
eljött a nagy nap
megszólalt a néma
mosolygott a koldus
táncot járt a béna
pedig nem volt szinte semmim
csak egy kósza fénycsóva
de néztek rám
mint egy óramutatóra…
nekem fújt a szél, nekem sütött a nap
nekem csillant az összes csillag
de én nem vagyok király
soha nem is voltam az
egy világítótoronyban éltem
a hajók előre integettek
hullámzott, ha úgy akartam
csendes volt, ha azt szerettem
nyugat, kelet, észak, dél
úgy tűnt, hogy mind az enyém
de jött az éjszakába még
sok-sok alamuszi fény…
onnantól kezdve
el lettem felejtve
porrá lett minden
amit addig építettem
eltűntek végleg
az engem éltetők
csak én maradtam itt
meg a kikötő…
nekem fújt a szél…
egy világ omlott össze bennem…
megkopott a fényem
a régi dicsőségem
attól tartok már csak
fényévekre tőlem
nekem fújt a szél…
|
||||
6. |
Plakátmagány
03:55
|
|||
jöttem, láttam, azt hittem, hogy győztem
aztán rájöttem, hogy nem
minden lassan, darabokra hullik
körülöttem
egy kirakatban tűntem fel magamnak
furcsa vagyok és kiszámítható
pedig lennék kiszámíthatatlan
aki okoz még meglepetést
csak tengek-lengek
kóválygok, lézengek
a falakról üzenetek néznek
mindannyian hozzám beszélnek
a város egyik felén még utcabál
a túloldalán plakátmagány
ott botorkálok tétován
a fények rég lekapcsolva már
félelmetes árnyékvilág
(ott botorkálok tétován)
mégis valahogy megyek tovább
(a fények rég lekapcsolva már)
mert nem lehet mindig sötét
megyek a nincsből a van felé
|
||||
7. |
Röppenőben
03:36
|
|||
mint kóbor kutya kóboroltam
csavarogtam össze-vissza
tükröződtem ablakokban
mozgólépcsőkön ácsorogtam
hiányoztak a véletlenek
a jól megszokott zsákutcák helyett
aztán egyszer csak ott termettél
ó én ezt el sem hiszem
szoríts most jó erősen
a pillanat röppenőben
az életem egy rubik kocka
rakosgatom nem jön kis soha
színtévesztőként szürkületben
nem egyszerű, de te megmutattad
mert betoppantál és hoztál be fényt
váratlanul, ezt hogy csinálod
ó az ember mindig tanul
de tőled a (leges) legjobb
szoríts most jó erősen
a pillanat röppenőben
sodródni jó, mint egy folyó
de a karjaidban még jobb talán
szoríts most jó erősen
a pillanat röppenőben
|
||||
8. |
Hazugság
03:28
|
|||
ez itt az eltolódott nézetek kora
fel se tűnik már az ostoba
fel se tűnik már aki nem szeret
csak utólag kenjük az effekteket
eltolódtunk mint a magyar védelem
nyolc egyre végződő mérkőzéseken
egyre inkább úgy tűnik nekem
hogy a mackógatyás nélkül nem megyünk semmire
eltolódott méretek kora
méregetjük, hogy kinek mekkora
jól elfuserált egy romantika
megcsináltad aztán hellószia
elhanyagolható nüanszok kora
az aránytalanság már régen nem para
mert ha meghal egy barátom az tragédia
de ha egy millió? á az csak statisztika
refr: ha tudnánk a nap arcába hazudnánk
saját keltét és nyugtát
és a világosságot átaludnánk…
elhúzódó parttalan vita
buddha, allah, jézus, jehova
megy a ping-pong folyton ide-oda
csak az én istenemnek lehet igaza
ami neked gyászszünet az nekem jópofa
a lényeg hogy egyet ne értsünk soha
csak folytatódjon a háborúk sora
és mondjuk egymásnak hogy MADAFAKA
előre gyártott válaszok kora
Önnek nem kell gondolkodnia
a turpisságnak nem marad nyoma
hello kitörölt előzmények kora
de ha rám bíznátok a széf kulcsát
megszüntetnék sok problémát
csak át kell raknunk pár nullát
és a Videotonba igazol Neymar
ha tudnánk a nap arcába hazudnánk…
sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom
hogy az igazsághoz minden körülmények között ragaszkodom
bár naponta rengeteg örömhírt kiposztolok
elképzelhető hogy nem ettől leszünk apostolok
ha tudnánk a nap arcába hazudnánk…
|
||||
9. |
||||
sötét varázslat, ahogy rám nézel
a pillantásaid halálos mérgek
a tánc, amit te jársz követhetetlen
utánozni kár, úgyis eltévesztem
csodásan mozogsz
és pontosan tudod
hogy hatalmadban áll
bármilyen dolog
rád nem vonatkozik
semmilyen szabály
éppen ezért áll
most köztünk itt a bál
ó mit keresek itt
hogy kerülök ide
elvileg nem ilyen vagyok
vagy lehet hogy igen?
a szemeid levettek a lábamról
a szemeid levettek a lábamról
a szemeid levettek a lábamról
a semmiből jöttél, mint egy kísértet
az egész bálterem a díszkíséret
mindenki minket néz, ó most mit lépek
egy diszkógömb alatt sok minden történhet
beleakadok a hajtincseidbe
szinte rám folyik a jelenléted
fejest ugrok a tekintetedbe
és csak süllyedek, csak süllyedek benne
ó mit keresek itt
hogy kerülök ide
elvileg nem ilyen vagyok
vagy lehet hogy igen?
a szemeid levettek a lábamról…
a kék ruhád mint az óceán
a karjaid mint sok hínár
húzol magad felé, behálóznál
a kezedben pohár, ott ringatózik
milliónyi furcsa hullám
hullám
ezek veszélyes vizek
sajnálom de azt kell mondjam legyen inkább vége
a hullámaid elől kiúszom a part szélére
sajnálom de azt kell mondjam legyen inkább vége
ez most itt a sötét varázslatok kivédése
sötét varázslatok kivédése…
mert valakinek megígértem
|
||||
10. |
Újabb Idő
04:12
|
|||
fáradtan indultam otthonról el
magamban vagyok és csak a kérdés felel
minden érzésemre
ő mindig ott van, ha hallgatni kell
ő mindig ott van, ha ép ésszel nem
tudom eldönteni
merre kéne menni
mert ő átment már sok mindenen
ha valaki, akkor ő tudja mi az, ha félni kell
száz éve vársz már, hogy boldog legyél
egy kicsit még várhatsz, de aztán már azt mondod
ebből elég
nekem nem ez a tét
volt már pár
volt már pár
és itt van tán
egy újabb idő
figyeltem, akkor is ott voltam én
mikor elkezdted a mesét, az óriási történet
legelejét
akkor is ott voltam épp
voltak ott páran, akik megmaradtak
de nagyrészük elment és később már mindnyájan
elhallgattak
egész sokan voltak
volt már pár
volt már pár
és itt van tán
egy újabb idő
|
||||
11. |
Kijelentkezem
04:46
|
|||
taposómalom vagy mókuskerék
már este hét, de sosem elég
jól dolgozik a sok robot
kár hogy az egyik pont én vagyok
ez így alakult, már mindegy miért
kellett a zsé, meg a csillagos ég
de itt nincs is olyan, csak neon csövek
és bármerre nézek minden üveg
bezártam magam a négy fal közé
egy függvény lettem vagy egy szobanövény
ki az én főnöm, kire hallgatok
egy pillanatra most elkalandozom
inkább rajzolok egy titkos ablakot
és már itt sem vagyok
minden jelszót elfelejtek
kijelentkezem
minden jelszót elfelejtek
most ne keressetek
rajzoltam egy ablakot
és már itt sem vagyok
engem várnak új helyek
látom ahogy ott futok
ahol a fák az oszlopok
és nincsenek neon csövek
ahol levegőt kapok
és újra látok színeket
ahol magamat szabadon engedem
minden jelszót elfelejtek…
kijelentkezem
|
||||
12. |
Mosolyoghatnék
04:01
|
|||
mágnesként vonzom a bajt
utánam jönnek a felhők
egy újabb nagy zivatar
én meg unom az esernyőm
unom ahogy rám zuhan
sok nehéz gondolat
szinte összenyom
összehajtogat
ó inkább hajtogatnék színes madarakat
akik a rosszkedvemet elviszik valahova
akiktől látható lenne a kékség
amit egy ideje nem láttam én
esőcseppek kopognak, csak kopognak az ablakon
esőcseppek kopognak, csak kopognak az ablakon
nálam mindig rossz idő van, akármerre költözöm
a felhőkbe gabalyodom
rám szakad az ég
mintha dézsából öntenék
nem tudom miért
de rám jön a mosolyoghatnék
villámok, ciklonok, köszönöm, hogy jöttetek
de meddig fussak még, hogy végre elfelejtsetek
ó istenem, csurom víz most mindenem
a világ engem úgy lötyköl, mint egy pohár vizet
esőcseppek kopognak, csak kopognak az ablakon
esőcseppek kopognak, csak kopognak az ablakon
nálam mindig rossz idő van, akármerre költözöm
a felhőkbe gabalyodom
rám szakad az ég
mintha dézsából öntenék
nem tudom miért
de rám jön a mosolyoghatnék
hogy nem vettem észre
hogy az ablak mögül nézel
és a párába bele írtad
hogy jöhet akármilyen vihar
nem lesz…
semmi baj
|
Magidom Budapest, Hungary
CSOMAGOL AZ IDŐ
Spotify sptfy.com/magidom-csomagol
Deezer bit.ly/csomagol-deezer
iTunes
bit.ly/csomagol-itunes
www.facebook.com/magidom
www.youtube.com/magidom
... more
Streaming and Download help
If you like Magidom, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp